Gellénháza címere álló, csúcsaiban csapott, csücskös talpú, kékkel és vörössel vágott reneszánsz pajzs. Felső, kék mezejében jobbról és balról benyúlva három-három vágott, ezüstkardot markoló kéz lebeg. Mindkét oldalon az első ezüstpáncélzatú, a középső (részben takart) zöld posztóba bújtatott, a felső (hátsó) pedig természetes színű meztelen kar (szintén részben takarva). Középütt, a karok között háromágú, kétgyöngyös leveles korona foglal helyet, aranyát vörös, zöld, és kék ékkövek díszítik, a diadémból vörös lángok törnek az ég felé. Alsó, vörös mezőben zöld halmon két fekete paripa ágaskodik egymás felé fordulva, közöttük jobbról ezüstkard, balról pálmaág keresztezi lebegve egymást. A zöld halom mezejében középen aranyos latin kereszt díszlik.

A pajzson természetes színű, aranyláncon függő medállal ékes harci sisak helyezkedik el, rajta a címerképben is láthatóhoz hasonló aranykorona. A foszlányok jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

A címert jelképrendszere az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába sorolja. A vörös mező a község névadójának, Szent Kiliánnak (akit Magyarországon a középkorban Gellénnek, ill. Gelyénnek neveztek) emlékét idézi. Az ír származású főpap a legenda szerint Kelet-Galliában (Franciaország) bizonyos Gosbertus vezér udvarában térített, a fejedelem hajlott tanítására, már-már feladta vérfertőző házasságát, amikor a felesége, Geilana orgyilkosokat bérelt fel, akik karddal kivégezték nagy titokban a szentet és társait (+689), elásták a tetemeket, föléjük pedig istállót emeltek. A lovak nyugtalansága nyomra vezette a vezért, aki felemeltette a szentet, miközben a felbujtó és a gyilkosok őrjöngve, önmagukat marcangolva pusztultak el.