A község címere: álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejében zöld hullámokba merülő, fekete, bőgőorrú hajóroncson jobbra néző, forduló és lépő, fegyverzett, felkunkorodó kettős farkbojtú, aranyoroszlán bal mancsában vörös markolatú ezüstszablyát tart, jobbjában bíborzászlót, melynek rúdján aranykereszt és aranyszalag, ez utóbbin római számokkal az 1311-es /MCCCXI/ évszám olvasható. A bíborzászló kétszer redőzött, közepén kör alakú kék mező zöld udvarában természetes színű fán egy jobbra forduló, ugyancsak természetes színezetű gólya áll. A pajzstalp bal oldalán vörös zsák süllyed a habokba, rajta fogyó aranyhold, szarvai között arany hatágú csillaggal.

A pajzson zöld bélésű, kilenc ezüstgyöngyben végződő csúcsú, nyitott bárói aranykorona helyezkedik el, bíbor abroncsán ugyancsak kilenc ezüstgyönggyel.

A címerpajzsot foszlányok nem övezik, balról babér, jobbról tölgyág szegélyezheti.

E szimbólum beszélő címer /tessera loquens/, amely döntő motívumaiban az 1599 májusában itt lezajlott dunai ütközetre utal, amelyben báró Pálffy Miklós generális hajdúi tízszeres török túlerőt vertek szét, ezernél több törököt levágtak, és közel száz hajót zsákmányoltak vagy süllyesztettek el.

A víz emlékeztet Foktő község nevére is, hiszen itt szakadt ki a Dunából Vajas nevű mellékága, amely a középkor folyamán Apatinig a legforgalmasabb (vízi) forgalmi út volt.

A bíborzászló aranykeresztje jelzi a lakosság keresztény mivoltát, s azt, hogy a település birtokosa hosszú ideig a kalocsai érsekség volt. Az aranyszalagon lévő évszám a település első okleveles említése (1311). A bíborszínű zászlón a község első ismert pecsétjének a képe: egy fa, koronájában álló, jobbra forduló gólyával.

A vörös zsák a török félholddal arra emlékeztet, hogy a török időkben földesurának majorja lehetett itt. A ma már Törökképire módosult Törökkepidülő utal erre.

A bárói korona Pálffy generálist idézi.