Címere: álló, csücskös talpú, csúcsaiban csapott, kékkel, ezüsttel, zölddel bal haránt osztott reneszánsz pajzs. A felső (kék) mezőben balra forduló aranyfácán lebegve áll, az alsó (zöld) mezőben egy tőről fakadó három kalászba szökkent, aranyló búzaszál növekszik. Az ezüstmező díszítetlen.

Fácánkert címere egyszerűsége ellenére is beszédesen jellemzi a település múltját, jelenét.

A kék mező a szabad természetről vall.

A díszítetlen bal haránt ezüstmező bal iránya arra utal, hogy az 1936-os összevonás után a két területi egység lakói nehezen tudtak megbékélni az összevonás gondolatával, más egyesítési kísérleteket (pl. Tolnával) pedig elutasítottak. Az ezüstmáz tehát jelzi az önállósághoz való szívós ragaszkodást, szimbolizálja a település egykori vizét, a Sárvíz-csatornát, egyben nosztalgiát éleszt a hajdani, lóvontatású iparvasút emléke iránt, és érzékelteti a mai vasúti pálya fontosságát is.

A zöld mező kifejezi, hogy a település fennállása óta kifejezetten agrár jellegű. Kísérleteztek itt cukornád- és dohánytermesztéssel, gyümölcs (körte, dió) telepítésével, az Öreg- és a Homok-hegyen, a Borháznál szőlőt gondoznak, a legelőterületükben szarvasmarhát, birkát legeltettek, a tölgyesekben disznót makkoltattak, de a meghatározó mégis a szántóföldi gabonatermesztés volt, amit a három kalászba szökkent arany búzaszál mutat be.