Pajzs alakú, fehér (ezüst) mezőben a Duna és két domb látható, az egyiken a katolikus templom, a másikon az Eötvös-obeliszk, a kék mezőben Ercsi 1638-ban használt pecsétje.

A település neve 1222-ben tűnik fel, mely rögtön utal is az ábrázolt vízre, hullámokra. Az "Erecs" név az 1240 körüli időkben több helyről is adatolható (ér, folyóvíz).

A rómaiak idején és ezt követően is jelentős átkelőhely volt Ercsi környéke, ahol a víz nemcsak a közlekedést szolgálta, hanem a település lakóinak megélhetését is jelentette mind a halászat, mind a vízimalmokban történő őrlés gyakorlása okán.

Időrendben folytatva, a Duna hullámaiba foglalt pecsét lenyomata már Ercsi mezővárosi rangját hivatott bemutatni, erre az időszakra tehető a rácok letelepedése a községben.

Szt. István idejében (1037-ben) apátságot alapítottak, ennek és az újonnan (1701-ben) létesült templomnak helyén épült a mai (1767-ben alapított) épület, az építmény tehát történelmi értéke okán szimbóluma a községnek.

A zöld mező a korai időkben, de napjainkban is folytatott földművelést jelképezi, utal a jelenleg is működő mezőgazdasági feldolgozó iparra. A zöld part hajlata következtetni enged az első bekezdésben is említett "Erecs" névre, mely az itt folyó érre utal.

A kiegyezés korabeli szellemi vezetők egyik nagy alakja, Eötvös József oktatásügyi miniszter által épített obeliszk jelképe a korabeli haladó gondolkodásnak, mely egyben emléket állít Ercsi többi híres szülöttének is.