Címere: álló, ovális pajzs kék mezejében aranyló ívekből kötött, vörös táblájú könyv jobbról. Bal felé lebeg, melynek felső táblája alól egy-egy vörös viaszú zárópecséttel ellátott, hét vörös szalag nyúlik ki, s csatlakozik az alsó kötéstáblához; a könyvön balra fordulva ezüstös gyapjas bárány fekszik, fejét aranyglória fogja körül, nyaka mögül enyhén jobbra dőlő vörös, latin keresztben végződő rúdon fecskefarkú labarum (függönyszerű zászló) növekszik jobbra lebegve, vörös mezejében középütt sajátos felfogás szerint függőleges ezüstsáv rajzolódik ki.

Csanytelek címere egyetlen biblikus motívummal fejezi ki a település valamennyi lényeges jellemzőjét:

A kék mező a sík vidéket, a térbeli végtelenség képzetét kelti, egyben utal a vízi világra is, hiszen a község már első írásos említésében is halászfalu, lakói a Tiszából, s annak két partjánál húzódó tucatnyi halastóból látták el uraikat hallal. Jelenti a kék szín az időbeli végtelenséget is, azt, hogy e vidék az újkőkor (neolitikum) óta lakott, s a 11. században már írásos forrás tesz tanúbizonyságot létéről.

A címerkép lebegtetése e kékségben azt is kifejezi, hogy az egykor népes települést a tatárok elpusztították, elnéptelenítették, 1334-ben a szomszédos falu lakói próbálkoztak földjének elbirtoklásával, a 15. században pedig legeltető kunok szállták meg. A törökök kiűzése után a gróf Károlyi-uradalom része lesz (1721), majd 1777-1778-ban dohánykertészeket (gányókat) telepítenek ide Szegedről és Sövényházáról, később más településekről is, akik aztán szakértelmükkel, szorgalmukkal nagy hírnévre tesznek szert. Területének négyötöde ma is mezőgazdasági művelésű (jelentős zöldségtermesztéssel), maradék határrésze és a Labodár nevű, természeti szépségekben gazdag tiszai ártere ősflórája és madárvilága miatt védett. Ipara is elsősorban a mezőgazdasági termelésre épül.

A címerkép János apostol jelenéseit idézi fel. Az evangelista Patmosz-szigetén látott víziójában szerepel az a hét pecséttel lezárt könyv (Apc 5,1), amelybe az igazak neve íratott, azaz "a bárány életkönyve (liber vitae Agni, Apc 13,8 és 21,27 - nem azonos a Bibliával!), azaz csak az Isten báránya (Agnus Dei), Krisztus képes és jogosult megváltó véráldozata és (az ezüstsávos vörös zászlóval szimbolizált) feltámadása révén feltörni e pecséteket (Apc 5,6-10), aki aztán ebben az utolsó ítéletet megidéző látomásban sorra fel is töri azokat (Apc 6,1-8,1).