Bonyhádvarasd címere összetett pajzs. A háromszögű álló boglárpajzs vörös mezejében ezüst máltai kereszt található. Az öregpajzs szintén háromszögű, álló, arannyal, zölddel, kékkel kétszer vágott. A pajzsfő aranymezejében jobbra lépő, jobb mancsát felemelő, vörössel fegyverzett fekete oroszlán foglal helyet, a pajzsderék zöld mezejében jobb oldalon szembeforduló ezüstruhás, bíborpalástos és -öves, aranykoronás királynő baljában okiratot tart, a bal oldalon ugyancsak ezüstruhás, bíbor szegélyű aranyos palástot és arannyal ékesített bíbor mitrát viselő főpap, aki jobbjában aranyos pásztorbotot tart. A pajzstalp kék mezejében ezüstszínű havas hegyormon vörössel fegyverzett, szembeforduló, kiterjesztett szárnyú arany szirti sas néz jobbra. A pajzson zöld bélésű vörös, tagolt oromzatú falkorona helyezkedik el fekete kapuval és lőrésekkel.

A foszlányok színe jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

A címer az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába tartozik.

A boglárpajzs vörös mezőbe foglalt ezüst máltai keresztje emlékeztet arra, hogy a település már első okleveles említését (1193) megelőzően a székesfehérvári keresztes konvent birtoka volt, s maradt is a XVI. század közepéig. Az öregpajzson, a pajzsfő aranymezejében lépő oroszlán hasonló a németországi Baden-Würtenberg tartomány címerében szereplő oroszlánokhoz, jelezve, hogy a lakosság egy része a török kiűzése után e területről származó telepesek leszármazottja. A zöld mező a magyar lakosságra is utalhat, a két figura pedig a johannita rend hazai pártfogóira (akiknek neve az 1193-as adománylevélben is előfordul) Martyrius esztergomi érsekre és Eufrozina királynőre (az említett oklevelet kiadó III. Béla király édesanyjára) utal.

Végül a pajzstalp kék mezejének havas hegycsúcsa a Kárpátokra, a kiterjesztett szárnyú aranyos szirti sas pedig a település harmadik etnikai csoportjára, a Bukovinából áttelepített székelyekre hívja fel a figyelmet, jelképezve a címer a község vérzivataros évszázadait, s az ennek során kialakult mai helyzetképet. A falkorona, amelyet elsősorban városi címerekre szoktak helyezni, emlékeztet az egykori magasabb státusra, ugyanis királyi oklevél nevezi 1475-ben mezővárosnak (oppidum) az akkori települést.