A címer hegyes alapú aranyszínű pajzson sötétkék alappal napsütésben bal oldalon álló, fa felé csónakázó ladikos embert ábrázol. A vízben balról jobbra két hal úszik.

Bogyiszló léte szorosan összefüggött minden időkben a közeli Duna folyam szeszélyeivel, hasznaival, kártételeivel: a Duna és a Vajas mocsarai védték a tatárjárás a török és a kuruc harcok idején a tömegmészárlásoktól és elhurcolásoktól. Az árterületek halbősége pedig az éhínségek idején segítette át az idehúzódó népet. A község számtalanszor elpusztult, legutóbb 1956 márciusában pusztította el teljesen a jeges árvíz.

A címerben található kis halmocska, ahol a fa áll, éppen e vízjárta világ lelkületét sugározza, ahol a szárazulat egyben remény, biztonság és élettér, de ez az élettér, mely termékeny, könnyen ismét a víz birtoka is lehet.