A település története a korai vaskorig vezethető vissza, jelképei ennek a harmadfélezer esztendős múltnak állítanak emléket.

Címere: álló, köldökében vágott barokk pajzs, felső része hasítással, az alsó ékeléssel osztott. Az 1. számú (jobb felső) és a 4. számú (bal alsó) aranyló mezők zöld halmán fekete törzsű fa zöldell. A 2. számú (bal felső) és a 3. számú (jobb alsó) kék mezőt két habos ezüstszalag osztja, a szalagok felett tízsugarú arany napkorong lebeg. Az ezüsték zöld udvarán vöröslő földvár sáncfonadéka között, középütt, öt lőrésű, fedett buzogánytorony áll.

A pajzs felső élén természetes színű, vörös bélésű, aranypántozatú, szembe forduló tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyszalagon aranymedállal. A sisakon ötágú (három levél között két gyöngy), rubinokkal és zafírral ékesített, aranyleveles korona díszlik.

A foszlányok: jobbról kék és arany, balról zöld és ezüst.

A címer uralkodó mázai - a kék és arany - az azúr eget és a nyári verőfényt idézik. A habos ezüstszalagok a város balatoni fürdőhely és gyógyfürdő voltát egyaránt hangsúlyozzák.

Az aranyló napkorong az alapító Széchenyi grófok címerének is ismert motívuma, egyben utal a Miasszonyunk védőszentű kápolnára (Mária a Szentírás szerint a " Napba öltözött asszony ").

Az aranymezőben álló fák az 1896-ban felavatott üdülőtelepet és annak hetvenholdas parkját szimbolizálják, amely a hosszan elnyúló árnyas-lombos parti sétánnyal a mai napig is meghatározza a gyorsan fejlődő, 1992-ben városi rangra emelkedett, település természetközeli, ligetes arculatát. Nem véletlen tehát, hogy 1994-ben Európa-díjjal tüntették ki, 1995-ben pedig a Virágos Magyarországért pályázat első díját nyerte el.

A pajzstalp ezüstékjében vöröslő földvár, a címer vezérmotívuma kifejezi azt, hogy itt már a kelta-korban (Kr. e. 4. század) erős földvár állott, ezt az avarok, később a honfoglaló magyarok is megszállták (van 11. századi említése is), és még a 14. században (1358) is említik. A vár előtti zöld tér jelképezi, hogy a török időkben elnéptelenedett, pusztává vált, mégis viruló maradt, s hajdani vára vált az új település névadójává.

A sisak e váras településen élők két és félezer éven át vívott küzdelmeit, harcait, a " hely szellemét " (genius loci) idézi fel, a korona pedig a helyi autonómiát jelképezi.