Csücskös talpú, arannyal szegett, egyszer vágott és egyszer hasított a címerpajzs. A pajzsfő jobb oldalán kék háttér előtt arany Anjou-liliom, bal oldalán a vörös mezőt balról jobbra haránt húzott, hullámzó ezüstpólya osztja ketté, felső felében arany kettőskereszt, alsó felében természetes színű malomkerék látható. A pajzstalp jobb alsó mezejében vörös háttér előtt három zöld halmon három különböző koronájú, természetes színű fa emelkedik. A negyedik pajzsmezőben összekötött arany búzakéve lebeg kék háttér előtt.

Az Anjou-liliom a XIV. századra utal: részben azért, mert Jákótelke korábban királyi birtoktest volt, részben, pedig azért, mert a települést birtokló Himfyek családja s ezzel együtt Jákó is az Anjou-királyok alatt emelkedett fel, vált jelentős lakott hellyé.

Az összekötött búzakéve a múlt megélhetési lehetőségeit szimbolizálja. A nehéz körülmények között végzett munkát, az itt élők szorgalmát, kitartását, földhöz való ragaszkodását jelképezi.

A település nevében a tájra utaló "Bakony" előtag 1908 óta szerepel. A táj, tehát maga a Bakony - amely hosszú évszázadokon át a nép számára a munkát, a megélhetést és a lakóházat biztosította - stilizált formában bekerült a címerképbe: a fák és a halmok természetes színekkel utalnak a valódi természetre. A méretükben és koronájukban egymástól eltérő fafajták átvitt értelemben az itt élő lakosság összetételét (magyar, sváb stb.), az együttélésre való hajlamot is szimbolizálják.

Az arany kettőskereszt egyértelműen a magyarságra és a kereszténységre utal, mely a község történetének hajnalától a XVIII. századi újratelepítésen keresztül alakította az itt lakók életét.

A hullámzó ezüstcsík Bakonyjákó földrajzára, a bakonyi patakokra utal. Ugyancsak ide kapcsolódik a stilizált malomkerék, amely arra utal, hogy a település közelében korábban hat vízimalom is működött.