Magyar Állami Jelképek

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye címere
Nagyítsa ki a képet!

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye címere

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az ország észak-keleti részén három vármegye összevonásából alakult. Címere összetett: a központi helyet elfoglaló, álló szatmári címerhez jobbról Szabolcs, balról Bereg megye címerpajzsa dől.

Szabolcs megye címere halfarkú, ezüsttel és kékkel négyelt barokk pajzs. Első, ezüstmezejének zöld halmán három arany búzakalász növekszik. Második, kék mezejében aranyló hal úszik felfelé. A harmadik, kék mező két zöld dombja között csonkolt arany fatörzs látszik. A negyedik, ezüst mezőben megfeszített aranyíjon balra mutató arany nyílvessző helyezkedik el. Szatmár megye címere két vágással és két hasítással kilenc mezőre osztott, álló, csücskös talpú pajzs. Első, kék mezejében vörös rák úszik felfelé. Második, arany mezejében kváderkövekből rakott, háromormú ostrompárkányzattal ellátott ezüst kapubástya lebeg, a fekete kaputól jobbra és balra egy-egy lőrésből kinyúló, fekete torkolatú ágyúcsővel, s középső ormát közrefogó, ezüstnyelű, jobbra, illetve balra lobogó, ezüstzászlós kopjával. A bástya alatt szintén lebegve kilencágú (öt levél között négy gyöngy), rubinokkal ékesített, bíbor bélésű, nyitott, ezüstkorona látható. Harmadik (kék) mezejében, bal haránt irányból ezüstkecsege úszik lefelé. Negyedik (vörös) mezejét négy ezüstpólya tagolja. Ötödik, (ezüst) mezejében jobbra forduló, saját farkába harapó, háromágú aranykoronát viselő szárnyas aranysárkány által közrefogott térben zöld hármashalom középső (alacsonyabb) dombján jobbra forduló, kiterjesztett szárnyú, ezüsthattyú jobb lábával vörös szívet emel csőréhez. Hatodik (vörös) mezejének zöld halmán aranyló búzakéve áll. A hetedik (ezüst) mezőben zöld levéllel és kacsokkal, vöröslő fürttel zöld szőlővessző lebeg. Nyolcadik (arany) mezejének zöld udvarán vörös agancskoronájú, ezüst szarvasbika lép jobbra. Kilencedik (ezüst) mezejében háromlevelű lebegő zöld tölgyágról aranymakk csüng. Bereg megye halfarkú barokk pajzsát ezüstkereszt kékkel és vörössel négyeli. Első (kék) mezejében zöld levéllel és kaccsal, vörös fürttel zöld szőlővenyige lebeg. Második (vörös) mezejében két zöld levéllel és három aranyló makkal zöld tölgyág lebeg. Harmadik (vörös) mezejében balra forduló és jobb mancsát emelő, aranymedve áll lebegve. Negyedik (kék) mezejében két ezüstpisztráng úszik jobbra.

A mázakra vonatkozó heraldikai szabályokat szerfelett liberálisan kezelő címer három pajzsát (szokatlanul) jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst foszlányok fogják össze, s e foszlányok középütt, bíborbélésű, ötágú (három levél között két oromdísz), rubinokkal és zafírokkal ékesített, arany leveleskoronát tartanak.

Szabolcs vármegye nevét - Anonymus szerint – a hasonló nevű honfoglaló vezérről nyerte, aki e vidéket elfoglalva Szabolcsvárat is emeltette. A vármegyét Szent István alapította. A hercegség megszervezésekor (1048) a nyíri ducatus területébe tagolódott, 1092-ben országos zsinat helyszíne, első ispánja 1213-ból ismert. A 13. század végén válik nemesi vármegyévé. Később a török, a királyi területek és az erdélyi fejedelemség között őrlődik, majd szabadságküzdelmeink jelentős színtere lesz. Pecsétjét 1714-ben nyerte el, amelyet III. Károly 1729-ben megújított. Ez idő tájt egy heraldikus így írja le: "A pecsét közbezárt mezeje négyelt, jobb felső részén hármasdombon három gabonakalászt, balra halat, jobbra lent a szerelem bekötött szemű geniusát (genium amoris oculis velatum), balra pedig nyillal egy íjat, amelyet egy kéz irányoz, mutat." A jelenlegi címerben Ámor helyett csonkolt fatörzs áll, amely arra utal, hogy története során Szabolcs megyét többször átszabták, s ez mindig területi veszteségekkel járt. A gabona a bőven termő vidék, a hal halászóvizeinek gazdagsága, a felajzott íj pedig a harci hagyományokban dicső múlt szimbóluma.

Szatmár vármegyének - amelyet már várát elfoglalva a honfoglalók megszálltak s végvidéken gyepűt építve jelölték ki az ország első keleti határát, melynek vármegyéjét már a 11. században megszervezték - csak töredékei maradtak a trianoni békeszerződés után magyar kézen. Címerét III. Károlytól nyerte 1721-ben, amelyet közelkorú leírás így taglal: háromszor három mezőre osztott pajzs, amelynek közepére [pajzsköldök = 5. mező] a megye örökös főispánjait adó Károlyi család címere került, azaz hármashalom szikláján felegyenesedve álló madár (amely koronával, szárnyakkal és lábakkal ellátott, mintegy körbe forduló, egyszersmind farkát harapó sárkánnyal van körülvéve) a lábával szívet tart és marcangol. A felsőbb első csoportban oldalirányba haladva: 1. Rák, 2. Szatmár vára vagy városa, 3. kecsege, a másodikban [4.] a vármegyén keresztülfolyó négy nagyobb folyó, a Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr, [az 5. fent leírva], ugyanitt [6.] gabonakéve, a harmadikban [7.] szőlőfürt, [8.] szarvas, [9.] tölgyág makkal látható.

Bereg megye területén is már az ősidőkben megtelepedett az ember. A honfoglalók a Tisza és a Borsova összefolyásánál emelt várát ostrommal vették be a hagyomány szerint. E központtal hívták életre a 11. század közepén Borsova vármegyét, ahol is Szent László egy, az országra törő óriási kun sereget semmisített meg, s amelytől északra a 13. században megszerveződött a beregi erdőispánság (ez a pápaság és II. Endre király közötti 1233-ban megkötött egyezségről híresült el). A tatárjárás után Borsova megyét egy vármegyévé vonták össze a határvédelmet már elsődlegesen szolgáló Bereggel. A 16-17. században a királyi Magyarország és Erdély összeütközéseinek, szabadságküzdelmeinknek színtere. Munkács várát (1686-1688 között) a legendás asszony, Zrínyi Ilona védelmezte. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukása után a dinasztiahű Schönborn-család nyerte adományul. A trianoni végzés után e megyének csak elenyésző része maradt a magyarságé. Címere a gazdagon termő borvidékeket, az egykori hatalmas tölgyeseket, amelyekben számos medve élt, a halakban bővelkedő Latorca, Borsova folyókat és a Szernye mocsárvilágát idézi.

E címerek használatát 1949-ben hivatalosan betiltották, s csak 1992 szeptemberében döntött a megyei közgyűlés helyreállításukról.